1. Amikor Bálám látta, hogy az tetszik az Úrnak, ha megáldja Izráelt, nem folyamodott többé varázsláshoz, mint azelőtt. A puszta felé fordította arcát,
2. és fölemelte Bálám a tekintetét. Amint meglátta Izráelt törzsenként sátorozni, rászállt az Isten Lelke,
3. példabeszédbe kezdett, és ezt mondta:Így szól Bálám, Beór fia,így szól a férfi, kinek megnyílt a szeme,
4. így szól, aki hallja Isten mondásait,aki látja a Mindenhatótól kapott látomást,leborulva, de nyitott szemekkel:
5. Mily szépek a sátraid, Jákób,a hajlékaid, ó, Izráel!
6. Mint hosszan elnyúló völgyek,mint folyó mentén a kertek,mint az Úr ültette aloék,mint víz mentén a cédrusok.
7. Kicsordul a víz kútjai vödréből,vetése vízben bővelkedik.Királya hatalmasabb Agágnál,és királyi hatalma fölemelkedik.
8. Isten hozta ki Egyiptomból,olyan az ereje, mint a bivaly szarva.Megemészti az ellenséges népeket,szétmorzsolja csontjaikat,összetöri nyilaikat.
9. Hever, fekszik, mint a hím oroszlánés mint a nőstény oroszlán; ugyan, ki merné fölkelteni?Áldott, aki téged áld,átkozott, aki téged átkoz!
10. Ekkor haragra gerjedt Bálák Bálám ellen, összecsapta a kezét, és ezt mondta Bálák Bálámnak: Idehívattalak, hogy rontsd meg ellenségeimet, te pedig háromszor is megáldottad őket!