5. Az Úr pedig Bálám szájába adta igéjét, és azt mondta: Térj vissza Bálákhoz, és eszerint beszélj.
6. Amikor visszatért hozzá, ő még ott állt az égőáldozata mellett, Móáb valamennyi vezető emberével együtt.
7. Bálám példabeszédbe kezdett, és ezt mondta:Arámból hozatott ide Bálák,Kelet hegyeiről Móáb királya:Jöjj, átkozd meg a kedvemért Jákóbot,jöjj, és verd meg rontással Izráelt!
8. Megátkozhatom-e, akit az Isten meg nem átkoz?Rontást hozhatok-e arra, akire az Úr nem bocsátott rontást?
9. Jól látom őt a sziklacsúcsról,szemlélem a halmokról.E nép egyedül fog lakni,nem számítja magát a nemzetek közé.
10. Ki számolhatja meg Jákóbot– hiszen annyian vannak, mint a porszemek –és Izráelnek csak a negyedét is?Bár úgy halnék meg, mint az igazak,és úgy érne véget az életem, akár az övék!
11. Bálák akkor ezt mondta Bálámnak: Mit tettél velem?! Elhoztalak, hogy rontsd meg ellenségeimet, te pedig megáldottad őket!
12. De ő azt felelte: Nekem vigyáznom kell, hogy csak azt mondjam, amire az Úr indított.
13. Akkor ezt mondta neki Bálák: Jöjj velem egy másik helyre, ahonnan láthatod azt a népet. De csak a szélét láthatod, az egészet nem látod. Onnan verd meg őket rontással a kedvemért!
14. Magával vitte a Cófim mezejére, a Piszgá csúcsára. Épített ott hét oltárt, és mindegyik oltáron bikát és kost áldozott.
15. Ezután Bálám azt mondta Báláknak: Állj ide az égőáldozatod mellé, én pedig amott szeretnék találkozni Istennel.
16. Az Úr találkozott Bálámmal, szájába adta igéjét, és azt mondta: Térj vissza Bálákhoz, és eszerint beszélj.