21. Ha az örömünnepen felszabadul a mező, legyen az Úr szent tulajdona mint esküvel odaszentelt mező: a pap birtoka legyen.
22. Ha pedig valaki vásárolt mezőt szentel oda az Úrnak, amely nem ősi birtoka,
23. akkor számítsa ki a pap a becsült érték összegét az örömünnep évéig, és a becsült értéket még azon a napon oda kell adni szent ajándékul az Úrnak.
24. Az örömünnep évében visszaszáll a mező arra, akitől vették, akinek ősi birtoka volt az a föld.
25. Mindent a szent sekel szerint becsüljetek fel; húsz géra legyen egy sekel.
26. Az állatok elsőszülöttjét ne szentelje oda senki, hiszen az mint elsőszülött úgyis az Urat illeti: akár marha, akár juh, az Úré az.