1. Ezek voltak Dávid utolsó szavai:Így szól Dávid, Isai fia,így szól a magasra emelt férfi,Jákób Istenének felkentje,Izráel énekeinek kedveltje:
2. Az Úr lelke beszélt általam,az ő szava volt nyelvemen.
3. Izráel Istene ezt mondta,Izráel kősziklája így szólt hozzám:Az emberek igaz uralkodója,az istenfélő uralkodó
4. olyan, mint a fölkelő nap reggeli fénye,mint a felhőtlen reggel,melynek sugarától eső utánkisarjad a fű a földön.
5. Nem ilyen-e házam Isten színe előtt?Örök szövetségre lépett énvelem,benne elrendezett és biztosított mindent.Minden javam, minden örömöm őtőle származik.
6. De az elvetemültek mind olyanok,mint a szélhordta tövis,melyet nem fognak meg kézzel:
7. aki hozzájuk akar nyúlni,vasat ragad, lándzsanyelet;égő tűzzel égeti meg őket,ahol rájuk talál.
8. Ezek voltak név szerint Dávid vitézei: a tahkemóni Jóséb-Bassebet, egy főtiszt, aki úgy forgatta a lándzsáját, hogy egy alkalommal nyolcszáz embert döfött le.
9. Azután Eleázár, Ahóhí fiának, Dódónak a fia, egyike annak a három vitéznek, akik Dávid mellett voltak, amikor csúffá tették a harcra gyülekezett filiszteusokat. Az izráeliek már visszavonultak,
10. de ő ott maradt, és vágta a filiszteusokat, míg csak bele nem fáradt, és hozzá nem ragadt a keze a kardhoz. Nagy győzelmet adott az Úr azon a napon. Azután a hadinép is visszatért hozzá, de csak fosztogatni.
11. A következő volt Sammá, a harári Ágé fia. Amikor összegyűltek a filiszteusok Lehínél, ahol a mező egy darabja lencsével volt bevetve, a hadinép már megfutamodott a filiszteusok elől,