12. Kinyújtottad jobbodat,és elnyelte őket a föld.
13. Hűségesen terelgetede megváltott népet,erőddel vezeted őt szent hajlékodba.
14. Hallják a népek, s beleremegnek,fájdalomban vonaglanak Filisztea lakói.
15. Megrémülnek majd Edóm fejedelmei,Móáb hatalmasait rettegés fogja el,kétségbeesik Kánaán minden lakosa.
16. Rettentő félelem szakad rájuk,hatalmas karodtól néma kővé válnak,míg átvonul a néped, Uram,míg átvonul ez a nép, amelyet kiváltottál.
17. Beviszed, és elülteted őket örökségednek hegyén,melyet lakóhelyednek készítettél, Uram,a szent helyen, Uram, mit kezed tett szilárddá.
18. Az Úr uralkodik örökkön-örökké!
19. Amikor a fáraó lovai a harci kocsikkal és a lovasokkal együtt a tengerbe értek, az Úr visszafordította rájuk a tenger vizét, Izráel fiai azonban szárazon mentek át a tenger közepén.
20. Ekkor Mirjám prófétanő, Áron nővére dobot vett a kezébe, és a többi asszony is mind kivonult utána dobolva és körtáncot járva.
21. Mirjám így énekelt előttük:Énekeljetek az Úrnak, mert igen felséges,lovat lovasával a tengerbe vetett!
22. Ezután útnak indította Mózes Izráelt a Vörös-tengertől, és Súr pusztája felé vonultak. Már három napja mentek a pusztában, és nem találtak vizet.
23. Megérkeztek Márába, de a márái vizet nem tudták meginni, mert keserű volt. Ezért is nevezték el azt a helyet Márának.
24. Ekkor zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Mit igyunk?
25. Ő pedig az Úrhoz kiáltott segítségért, és az Úr mutatott neki egy fát. Azt beledobta a vízbe, és édessé vált a víz.Ott adott az Úr rendelkezést és törvényt a népnek, és ott tette próbára őket.
26. Ezt mondta: Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az Úrnak szavára, és azt teszed, amit ő helyesnek lát, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, az Úr vagyok a te gyógyítód.