1. Utána a fia, Jósáfát lett a király.Jósáfát erősen tartotta magát Izráellel szemben.
2. Csapatokat rendelt Júda erődített városaiba, és helyőrséget helyezett el Júda országában meg Efraimnak azokban a városaiban, amelyeket apja, Ászá foglalt el.
3. Az Úr Jósáfáttal volt, mert azon az úton járt, amelyen korábban az ő ősatyja, Dávid, és nem kereste a Baalokat,
4. hanem atyja Istenét kereste, és az ő parancsolatai szerint élt, nem pedig Izráel cselekedetei szerint.
5. Ezért az Úr megerősítette kezében a királyi hatalmat. Egész Júda ajándékot adott Jósáfátnak, úgyhogy gazdagsága és dicsősége igen nagyra nőtt.
6. Mivel az Úr útjain járt, egyre bátrabb lett, és újból eltávolította Júdából az áldozóhalmokat és a szent fákat.
7. Uralkodása harmadik évében kiküldte vezéreit, Ben-Hajilt, Óbadját, Zekarját, Netanélt és Míkeját, hogy tanítsanak Júda városaiban.
8. Léviták is voltak velük: Semajá, Netanjá, Zebadjá, Aszáél, Semírámót, Jónátán, Adónijjá, Tóbijjá és Tób-Adónijjá léviták, és velük együtt Elísámá és Jórám papok.
9. Tanítottak tehát Júdában, náluk volt az Úr törvénykönyve is, amikor bejárták Júda valamennyi városát, tanítva a népet.
10. Ezért az Úr rettegést támasztott a Júda körüli országok királyaiban, és nem mertek háborút indítani Jósáfát ellen.