1. Igaz beszéd ez: ha valaki püspökségre törekszik, szép feladatra vágyik.
2. Szükséges tehát, hogy a püspök legyen feddhetetlen, egyfeleségű férfi; megfontolt, józan, tisztességes, vendégszerető, tanításra alkalmas;
3. nem részeges, nem erőszakos, hanem megértő, a viszálykodást kerülő, nem pénzsóvár;
4. olyan, aki a maga háza népét jól vezeti, gyermekeit engedelmességben és teljes tisztességben neveli.
5. Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni Isten egyházára?
6. Ne újonnan megtért ember legyen, nehogy felfuvalkodva az ördöggel azonos ítélet alá essék.
7. Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla, nehogy gyalázatba és az ördög csapdájába essék.
8. Ugyanígy a diakónusok is tiszteletre méltók legyenek, nem kétszínűek, nem mértéktelen borivás rabjai, nem haszonlesők,
9. hanem olyanok, akikben megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel.
10. De ezeket is meg kell vizsgálni előbb, csak akkor szolgáljanak, ha feddhetetlenek.