7. és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült és visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről.
8. Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről.
9. De a galamb nem tudott leszállni, ezért visszatért hozzá a bárkába. Víz borította ugyanis az egész földet. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette magához a bárkába.
10. Várakozott még újabb hét napig, és ismét kiengedte a galambot a bárkából.
11. Estére megjött hozzá a galamb, és íme, már egy leszakított olajág volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy leapadt a víz a földről.
12. Várakozott még újabb hét napig, és kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza hozzá.
13. A hatszázegyedik esztendőben az első hónap első napjára fölszáradt a víz a földről. Ekkor Nóé eltávolította a bárka fedelét, és látta, hogy már fölszáradt a föld.
14. A második hónap huszonhetedik napjára felszikkadt a föld.
15. Ekkor így szólt Isten Nóéhoz:
16. Jöjj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt!
17. Mindenféle élőlényt, amely csak veled van: madarat, szárazföldi állatot és minden földi csúszómászót hozz ki magaddal, hadd nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön!
18. Kijött tehát Nóé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel együtt.
19. Minden élőlény, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, csoportonként kijött a bárkából.