1. Ezek után az események után így szólt az Úr Abrámhoz látomásban:Ne félj, Abrám! Én vagyok a pajzsod:jutalmad igen bőséges.
2. De Abrám ezt mondta: Ó, Uram, Uram! Mit adhatsz nekem, hiszen gyermektelen vagyok, és házamat a damaszkuszi Elíézer örökli.
3. Nem adtál nekem utódot – mondta Abrám –, ezért egy házamnál született szolga lesz az örökösöm.
4. Ám ekkor így szólt hozzá az Úr: Nem ő lesz az örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki tőled fog származni.
5. Majd kivezette az Úr, és azt mondta: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Ennyi utódod lesz! – mondta.
6. Abrám hitt az Úrnak, és ő ezt számította be neki igazságul.
7. Azután ezt mondta neki: Én az Úr vagyok, aki kihoztalak Úr-Kaszdímból, hogy neked adjam örökségül ezt a földet.
8. Abrám ezt kérdezte: Ó, Uram, Uram! Miből tudhatnám, hogy én öröklöm azt?
9. Ezt mondta neki: Hozz nekem egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambot!
10. Elhozta neki mindezeket, azután középen kettéhasította őket, és mindegyiknek a két felét egymással szemben helyezte el; a madarakat azonban nem hasította ketté.
11. Ekkor ragadozó madarak szálltak a húsdarabokra, de Abrám elkergette őket.