33. Szálljon kiontott vérük Jóáb és utódai fejére mindörökre! Dávidnak és utódainak, házának és trónjának pedig adjon az Úr békét örökre!
34. Elment tehát Benájá, Jójádá fia, rátámadt Jóábra, és megölte. Hazájában, a pusztában temették el.
35. Helyette a király Benáját, Jójádá fiát állította a hadsereg élére, Ebjátár helyére pedig Cádók papot állította a király.
36. Majd elküldött a király, hívatta Simít, és ezt mondta neki: Építs magadnak házat Jeruzsálemben, és lakj ott, de nem mehetsz el onnan sehová!
37. Mert tudd meg, hogy ha elmégy, és átléped a Kidrón-patakot, meg fogsz halni, és abban csakis te leszel a hibás!
38. Simí ezt felelte a királynak: Jól van. Úgy cselekszik szolgád, ahogyan parancsolja az én uram, királyom. Jó ideig nem is hagyta el Simí Jeruzsálemet.
39. Három év múlva azonban Simínek két rabszolgája elszökött Ákíshoz, Maaká fiához, Gát királyához. Simínek hírül hozták, hogy a rabszolgái Gátban vannak.