14. mert csapások értek mindennap,fenyítések minden reggel.
15. Már arra gondoltam,hogy én is úgy beszélek, mint ők,de akkor megtagadtam volnafiaid nemzetségét.
16. Elgondolkoztam rajta,meg akartam érteni,de túl nehéznek tűnt nekem.
17. Végül elmentem Isten szent helyére,és megértettem, hogy milyen végük lesz.
18. Bizony, sikamlós talajra állítottad,és pusztulásba döntöd őket!
19. Hogy fognak elpusztulniegy pillanat alatt!Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben.
20. Mint ébredés után az álomkép,úgy tűnik el képük,ha fölserkensz, Uram!
21. Ha keseregne a szívem,és sajogna a bensőm,
22. akkor olyan ostoba és tudatlan volnékveled szemben, mint az állat.
23. De én mindig veled leszek,mert te fogod jobb kezemet.
24. Tanácsoddal vezetsz engem,és végül dicsőségedbe fogadsz.
25. Nincs senkim rajtad kívül a mennyben,a földön sem gyönyörködöm másban.
26. Ha elenyészik is testem és szívem,szívemnek kősziklája és örökségemte maradsz, Istenem, örökké!