Zsoltárok 22:17-32 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

17. Mert kutyák vettek körül engem,gonoszok bandája kerített be,átlyukasztották kezemet, lábamat.

18. Megszámlálhatnám minden csontomat,ők pedig csak bámulnak, néznek rám.

19. Megosztoznak ruháimon,köntösömre sorsot vetnek.

20. Ó, Uram, ne légy távol,erősségem, siess segítségemre!

21. Ments meg engem a fegyvertől,életemet a kutyák hatalmából!

22. Szabadíts meg az oroszlán szájából,és a bivalyok szarvai közül,engem, nyomorultat!

23. Hirdetem nevedet testvéreimnek,dicsérlek a gyülekezetben.

24. Kik az Urat félitek, dicsérjétek őt,Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt!Rettegjetek tőle Izráel utódai mind!

25. Mert nem veti meg, és nem utáljaa nyomorult nyomorúságát,nem rejti el orcáját előle,segélykiáltását meghallgatja.

26. Rólad szól dicséretema nagy gyülekezetben,teljesítem fogadalmaimataz istenfélők előtt.

27. Esznek az alázatosak, és jóllaknak,dicsérik az Urat, akik őt keresik.Szívetek legyen vidám mindenkor!

28. A föld határáig mindenkinekeszébe jut az Úr, és megtérnek hozzá,leborul előtte mindenféle nép.

29. Mert az Úré a királyi hatalom,ő uralkodik a népeken.

30. Csak előtte borulnak lea földi hatalmasságok,térdet hajt előtte minden halandó,aki nem tudja életét megtartani.

31. Az utódok szolgálják őt,beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek.

32. Jönnek, és a születendő népnekhirdetik majd, hogy igaz, amit ő tesz.

Zsoltárok 22