4. Tanítványai így feleltek: „Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?”
5. Megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Ők ezt válaszolták: „Hét.”
6. Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették.
7. Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük.
8. Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral,
9. pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket,
10. és azonnal hajóba szállva tanítványaival együtt elment Dalmanuta vidékére.
11. Kimentek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele: mennyei jelt követeltek tőle, kísértve őt.
12. Jézus lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: „Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony, mondom néktek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.”
13. Ezzel otthagyta őket, és ismét hajóba szállva elment a túlsó partra.
14. De elfelejtettek kenyeret vinni, és mindössze egy kenyér volt velük a hajóban.
15. Jézus figyelmeztette őket, és így szólt: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!”
16. Erre tanakodni kezdtek arról, hogy nincs kenyerük.
17. Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok?