46. De miután elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre imádkozni.
47. Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül.
48. Amikor meglátta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük van, a negyedik éjszakai őrváltás idején a tengeren járva közeledett feléjük, és el akart menni mellettük.
49. Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet, és felkiáltottak.
50. Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő azonban azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”
51. Ekkor beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél, ők pedig szerfölött csodálkoztak magukban.
52. Nem okultak a kenyerekből, mert a szívük még kemény volt.
53. Ezek után a túlsó partra átkelve, Genezáretbe érkeztek és kikötöttek.
54. Amikor kiszálltak a hajóból, azonnal felismerték őt,
55. és némelyek befutották az egész környéket; kezdték a betegeket ágyakon oda hordani, ahol hallomásuk szerint éppen tartózkodott.
56. Ahova csak bement, falvakba, városokba vagy településekre, letették a tereken a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék; és akik csak megérintették, meg is gyógyultak.