35. De amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: „Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár.
36. Bocsásd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak.”
37. Ő azonban így válaszolt nekik: „Ti adjatok nekik enni!” Mire ők ezt mondták neki: „Talán mi menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?”
38. Jézus azonban megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Amikor megnézték, így szóltak: „Öt kenyerünk van, meg két halunk.”
39. Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit egy-egy csoportba a zöld fűre.
40. Le is ültek százas és ötvenes csoportokban.
41. Ekkor Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak.
42. Miután mind ettek, és jól is laktak,
43. összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt.
44. Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak.
45. Ekkor Jézus azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra Bétsaida felé, amíg ő elbocsátja a sokaságot.
46. De miután elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre imádkozni.
47. Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül.
48. Amikor meglátta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük van, a negyedik éjszakai őrváltás idején a tengeren járva közeledett feléjük, és el akart menni mellettük.
49. Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet, és felkiáltottak.
50. Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő azonban azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”