22. Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók.
23. Éppen ott volt a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállott ember, aki így kiáltott fel:
24. „Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szentje.”
25. Jézus ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!”
26. A tisztátalan lélek pedig megrázta azt az embert, hangosan kiáltott, és kiment belőle.
27. Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: „Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is és azok engedelmeskednek neki.”
28. És gyorsan elterjedt Jézus híre mindenfelé, Galilea egész környékén.
29. Mindjárt ezután kimentek a zsinagógából, és Jézus elment Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házába.
30. Simon anyósa lázasan feküdt, és mindjárt szóltak felőle Jézusnak,
31. aki odamenve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik.
32. Estefelé pedig, amikor lement a nap, hozzávittek minden beteget és megszállottat;
33. az egész város összegyűlt az ajtó előtt.
34. Sok, különféle betegségben sínylődőt meggyógyított; sok ördögöt is kiűzött, és nem engedte beszélni az ördögöket; azok ugyanis felismerték őt.
35. Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.
36. Simon és a vele levők azonban utána siettek,
37. és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: „Mindenki téged keres.”
38. Ő pedig ezt mondta nekik: „Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem.”
39. És elment Galilea-szerte a zsinagógákba, hirdette az igét, és kiűzte az ördögöket.