15. „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”
16. Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és Andrást, a Simon testvérét, amint hálót vetettek a tengerbe, mivel halászok voltak;
17. és így szólt hozzájuk Jézus: „Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket.”
18. Erre azok a hálókat otthagyva azonnal követték őt.
19. Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, a testvérét, amint a hálóikat rendezgették a hajóban;
20. és azonnal elhívta őket, azok pedig apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt a hajóban hagyva, elmentek őutána.
21. Ezután elmentek Kapernaumba. Szombaton azonnal a zsinagógába ment, és tanított.
22. Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók.
23. Éppen ott volt a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállott ember, aki így kiáltott fel:
24. „Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szentje.”
25. Jézus ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!”
26. A tisztátalan lélek pedig megrázta azt az embert, hangosan kiáltott, és kiment belőle.
27. Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: „Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is és azok engedelmeskednek neki.”
28. És gyorsan elterjedt Jézus híre mindenfelé, Galilea egész környékén.
29. Mindjárt ezután kimentek a zsinagógából, és Jézus elment Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házába.
30. Simon anyósa lázasan feküdt, és mindjárt szóltak felőle Jézusnak,
31. aki odamenve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik.
32. Estefelé pedig, amikor lement a nap, hozzávittek minden beteget és megszállottat;