Lukács 7:9-21 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

9. Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: „Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet.”

10. Mire a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.

11. Ezután elment egy Nain nevű városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt.

12. Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte.

13. Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: „Ne sírj!”

14. Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: „Ifjú, neked mondom, kelj fel!”

15. Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának.

16. Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: „Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét.”

17. Ez a hír elterjedt róla az egész Júdeában és az egész környéken.

18. Mindezt hírül vitték Jánosnak a tanítványai. Ő pedig magához hívatott tanítványai közül kettőt,

19. és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”

20. Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak, ezt mondták: „Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”

21. Jézus abban az órában sok embert meggyógyított különféle betegségekből és bajokból, megszabadított gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza a látását.

Lukács 7