2. Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.
3. Ő elindult és hirdette a Jordán egész környékén a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára,
4. ahogyan meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében:„Kiáltó hangja szól a pusztában:Készítsétek el az Úr útját,tegyétek egyenessé ösvényeit:
5. minden szakadékot töltsetek fel,minden hegyet és halmot hordjatok el,legyen a görbe út egyenessé,a göröngyös simává:
6. és meglátja minden halandó az Isten szabadítását.”
7. A sokaságnak tehát, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelje, ezt mondta: „Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől?
8. Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak.
9. A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik.”
10. A sokaság pedig megkérdezte tőle: „Akkor hát mit tegyünk?”
11. János így válaszolt nekik: „Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék.”
12. Vámszedők is mentek hozzá, hogy keresztelje meg őket. Ezek szintén megkérdezték tőle: „Mester, mit tegyünk?”
13. Nekik ezt mondta: „Semmivel se hajtsatok be többet, mint amennyi meg van szabva.”
14. Megkérdezték tőle a katonák is: „Mi pedig mit tegyünk?” Nekik viszont ezt felelte: „Senkit ne bántalmazzatok, meg ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal.”
15. Mivel a nép reménykedve várakozott, és szívében egyre azt fontolgatta Jánosról, hogy vajon nem ő-e a Krisztus,