30. És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta.
31. Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük.
32. Ekkor így szóltak egymásnak: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?”
33. Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket.