Lukács 22:62-71 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

62. Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.

63. Azok a férfiak, akik őrizték Jézust, gúnyolták, és verték őt,

64. majd eltakarták a szemét, és ezt kérdezték: „Prófétáld meg, ki ütött meg téged!”

65. És sok más szidalmat is szórtak reá.

66. Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók, és bekísértették őt a nagytanácsba,

67. s ott felszólították: „Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.” Ő pedig így válaszolt: „Ha megmondom nektek, nem hiszitek,

68. ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek.

69. De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján.”

70. Erre mind azt kérdezték: „Akkor hát te vagy az Isten Fia?” „Ti mondjátok, hogy én vagyok” – felelte nekik.

71. Azok pedig így szóltak: „Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából.”

Lukács 22