Lukács 22:41-49 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

41. Azután eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott:

42. „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.”

43. Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt.

44. Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.

45. Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket.

46. Ekkor így szólt hozzájuk: „Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!”

47. Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett, amelynek élén Júdás, a tizenkettő egyike haladt, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.

48. Jézus így szólt hozzá: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?”

49. Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték: „Uram, odavágjunk a karddal?”

Lukács 22