24. Kardélre hányják, és fogságba viszik őket mindenféle pogány nép közé; és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje.”
25. „És akkor jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban.
26. Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerői megrendülnek.
27. És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel.
28. Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.”
29. Mondott nekik egy példázatot is: „Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind:
30. amikor látjátok, hogy kihajtanak, már magatoktól is tudjátok, hogy közel van a nyár.
31. Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa.
32. Bizony, mondom néktek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz.
33. Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.”
34. „Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap,
35. mint valami csapda, mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak.
36. Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.”