Lukács 21:23-33 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

23. Jaj azokban a napokban a terhes és a szoptatós anyáknak, mert nagy nyomorúság szakad a földre, és harag erre a népre.

24. Kardélre hányják, és fogságba viszik őket mindenféle pogány nép közé; és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje.”

25. „És akkor jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban.

26. Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerői megrendülnek.

27. És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel.

28. Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.”

29. Mondott nekik egy példázatot is: „Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind:

30. amikor látjátok, hogy kihajtanak, már magatoktól is tudjátok, hogy közel van a nyár.

31. Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa.

32. Bizony, mondom néktek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz.

33. Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.”

Lukács 21