28. „Mester, Mózes előírta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének.
29. Volt hét testvér. Az első megnősült, de meghalt gyermektelenül.
30. Ekkor a második vette el az asszonyt,
31. aztán a harmadik, majd sorban mind a hét, de mind úgy haltak meg, hogy nem hagytak maguk után gyermeket.
32. Végül aztán meghalt az asszony is.
33. A feltámadáskor közülük vajon melyiknek lesz a felesége az asszony, hiszen mind a hétnek a felesége volt?”
34. Jézus így válaszolt nekik: „E világ fiai házasodnak és férjhez mennek,
35. de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek.
36. Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és az Isten fiaivá lesznek, lévén a feltámadás fiai.
37. Arra pedig, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is rámutatott a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondta.
38. Az Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él.”
39. Néhány írástudó ekkor így szólt: „Mester, jól mondtad.”