8. Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.
9. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.
10. Az angyal pedig ezt mondta nekik:„Ne féljetek,mert íme, hirdetek nektek nagy örömet,amely az egész nép öröme lesz:
11. Üdvözítő született ma nektek,aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
12. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”
13. És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:
14. „Dicsőség a magasságban Istennek,és a földön békesség,és az emberekhez jóakarat.”
15. Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.”
16. Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket.
17. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak,
18. és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.
19. Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében.
20. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.
21. Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.
22. Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,
23. amint meg van írva az Úr törvényében, hogy „minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;”