35. – a te lelkedet is éles kard járja majd át –, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata.”
36. Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Ásér törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után,
37. és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.
38. Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.
39. Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe.
40. A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.
41. Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42. Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.
43. Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre.
44. Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.
45. De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább.
46. Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket,
47. és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein.
48. Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged.”
49. Mire ő így válaszolt: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?”
50. Ők azonban a nekik adott választ nem értették.
51. Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében,
52. Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.