Lukács 19:36-41 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

36. Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat.

37. Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak,

38. és ezt kiáltották:„Áldott, a király,aki az Úr nevében jön!A mennyben békesség,és dicsőség a magasságban!”

39. A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: „Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!”

40. De ő így válaszolt: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”

41. Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta,

Lukács 19