Lukács 18:27-38 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

27. Ő így felelt: „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.”

28. Ekkor így szólt Péter: „Íme, mi elhagytuk mindenünket, és követtünk téged.”

29. Ő pedig ezt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért,

30. hogy ne kapná vissza sokszorosát már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet.”

31. Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak.

32. A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik,

33. és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad.”

34. Ők azonban semmit sem fogtak fel ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előlük, és nem értették meg a mondottakat.

35. Történt pedig, amikor Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ült az út mellett, és koldult.

36. Hallotta, hogy sokaság megy el mellette, kérdezősködött, hogy mi ez.

37. Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.

38. Ekkor így kiáltott fel: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

Lukács 18