1. Fújjátok meg a kürtöt a Sionon,fújjatok riadót szent hegyemen!Reszkessen az ország minden lakosa,mert jön az Úr napja,bizony, közel van már!
2. Sötétség és ború napja az,felhő és homály napja,mint a hegyekre terülő szürkület.Jön egy nagy és hatalmas nép,hozzá hasonló nem volt még soha,és ezután sem lesz többé,míg csak emberek élnek.
3. Előtte tűz emészt, utána láng perzsel.Előtte Éden kertje az ország,utána sivár pusztaság.Nem menekül meg tőle semmi.
4. Olyan az alakjuk mint a lovaké,úgy száguldanak mint a lovasok.
5. Amikor a hegycsúcsokon ugrálnak,olyan zajt csapnak, mint a harci kocsik,vagy mint amikor lángoló tűz ropog, ha a tarlót égeti.Olyanok, mint egy hatalmas sereg,amely felsorakozott a harcra.
6. Rettegnek tőle a népek,minden arc elsápad.
7. Száguldanak, mint a vitézek,fölhágnak a kőfalakra,mint a harcosok.Mindegyik a maga útján halad,nem tér le ösvényéről.
8. Nem taszigálják egymást,mindegyik a maga útján jár.A fegyvereken is keresztültörnek,nem lehet föltartóztatni őket.
9. Megrohanják a várost,futkosnak a várfalon,behatolnak a házakba,az ablakokon keresztülbemennek, mint a tolvaj.
10. Reszket előtte a föld,megrendül az ég.A nap és a hold elsötétül,a csillagok elvesztik fényüket.
11. Az Úr mennydörög serege előtt.Roppant nagy a tábora,hatalmas parancsának a végrehajtója.Nagy és igen félelmetesaz Úrnak a napja!Ki bírja ki azt!?
12. De még most is így szól az Úr:Térjetek meg hozzám teljes szívvel,böjtölve, sírva és gyászolva!
13. Szíveteket szaggassátok meg,ne a ruhátokat,úgy térjetek megIstenetekhez, az Úrhoz!Mert kegyelmes és irgalmas ő,türelme hosszú, szeretete nagy,és megbánja, még ha veszedelmet hoz is.
14. Ki tudja, hátha most is megbánja,és áldást hagy maga után?Hozzatok étel- és italáldozatotIsteneteknek, az Úrnak!
15. Fújjátok meg a kürtöt a Sionon!Tartsatok szent böjtöt,hirdessétek ki, hogy ünnep lesz.
16. Gyűjtsétek össze a népet,tartsatok szent gyűlést,gyűjtsétek össze a véneket,gyűjtsétek össze a gyermekeket,még a csecsemőket is!Jöjjön ki lakásából a vőlegény,a menyasszony is a szobájából!
17. A templomcsarnok és az oltár közöttsírjanak a papok, az Úr szolgái!Így szóljanak:Szánd meg Uram, népedet,ne engedd,hogy gyalázzák örökségedet!Ne csúfolhassák őket a pogányok!Miért mondanák a népek között:Hol van az ő Istenük?
18. Szánalomra indult az Úrországa iránt,és könyörült népén.
19. Így szól népéhez az Úr:Most már adok nektekgabonát, mustot és olajat,hogy jóllakjatok vele.Nem engedem többé,hogy gyalázzanak titeket a pogányok.