Jób 32:6-17 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

6. Megszólalt a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta:Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek.Ezért hátrahúzódtam, és féltemelmondani nektek, amit tudok.

7. Azt gondoltam:beszéljenek a korosabbak,adják tudtul a bölcsességet az idősebbek.

8. De csak a lélek az a halandóban,a Mindenható lehelete,ami értelmessé teszi.

9. Nem az idősek a bölcsek,és nem a vének értenek az ítélethez.

10. Ezért azt mondom, hallgass rám,hadd mondjam el én is, amit tudok.

11. Én kivártam, amíg beszéltetek,figyeltem, amíg okoskodtatok,míg a szavakat kerestétek.

12. Nagyon ügyeltem rátok,de senki sem tudta Jóbot megcáfolni,egyikőtök sem felelt meg mondásaira.

13. Ne mondjátok:olyan bölcsességre bukkantunk,melyet csak Isten győzhet le, nem ember.

14. Nem hozzám intézte szavait,ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki.

15. Megijedtek, nem válaszoltak többé.Cserbenhagyták őket a szavak.

16. Vártam, de ők nem beszéltek.Megálltak, és nem szóltak többet.

17. Hadd mondjam el én is a magamét,hadd mondjam el én is, amit tudok!

Jób 32