1. Végre kinyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját.
2. Megszólalt Jób, és ezt mondta:
3. Vesszen el a nap, amelyen születtem,az éjszaka, mely tudta, hogy fiú fogant!
4. Legyen sötét az a nap,ne törődjék vele Isten odafönt,ne ragyogjon rajta napsugár!
5. Vegye birtokba sötétség, a halál árnyéka,lakozzék rajta felhő,nappal is sötétség tegye rémessé!
6. Azt az éjszakát vak sötétség ragadja el!Ne kerüljön az év napjai közé,ne számítsák bele a hónapok számába!
7. Legyen az az éjszaka meddő,ne legyen akkor ujjongás!
8. Rontsák meg, akik képesekmegátkozni a nappalt,felingerelni a Leviátánt.
9. Sötétüljenek el annak alkonyatán a csillagok,hiába várjon világosságra,ne lássa meg a hajnal sugarait,
10. mert nem zárta be anyám méhének ajtaját,és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot!
11. Miért nem haltam meg,mikor megszülettem?Miért nem múltam ki,mikor anyám méhéből kijöttem?
12. Miért is vettek engem térdre,és emlőkre, hogy szopjak?