4. Lekergetik az útról a szegényeket,meg kell lapulniaaz ország minden nyomorultjának.
5. Olyanok, mint vadszamarak a pusztában:kimennek, hogy munkájukkalharapnivalót keressenek,mert a pusztaság adkenyeret gyermekeinek.
6. A bűnösök mezején szereznek takarmányt,és az ő szőlőjükben szedegetnek.
7. Mezítelenül hálnak, ruhátlanul,még hidegben sincs takarójuk.
8. Zivatar áztatja őket a hegyekben,sziklába kapaszkodnak,ha nincs menedékhelyük.
9. Letépik az emlőről az árvát,és zálogul viszik el a szegénytől.
10. Mezítelenül járnak, ruhátlanul,és éhezve hordják a kévét.
11. Mások házában ütnek olajat,taposnak a borsajtókban,mégis szomjaznak.
12. A városban haldoklók nyögnek,megsebzettek kiáltanak segítségért,de Isten nem törődik ezzel.
13. Vannak, akik ellenségei a világosságnak,nem ismerik útjait,nem maradnak ösvényein.
14. Virradat előtt kel föl a gyilkos,hogy megölje a nyomorultat és a szegényt;a tolvaj pedig éjjel.
15. A parázna szeme az alkonyatot lesi:Senki szeme ne vegyen észre– gondolja –, és leplet borít az arcára.
16. Sötétben törnek be a házakba,nappal bezárkóznak,nem akarnak tudni a világosságról.