12. A városban haldoklók nyögnek,megsebzettek kiáltanak segítségért,de Isten nem törődik ezzel.
13. Vannak, akik ellenségei a világosságnak,nem ismerik útjait,nem maradnak ösvényein.
14. Virradat előtt kel föl a gyilkos,hogy megölje a nyomorultat és a szegényt;a tolvaj pedig éjjel.
15. A parázna szeme az alkonyatot lesi:Senki szeme ne vegyen észre– gondolja –, és leplet borít az arcára.
16. Sötétben törnek be a házakba,nappal bezárkóznak,nem akarnak tudni a világosságról.
17. Mert mindnyájuknaka sűrű sötétség a reggelük,hiszen megszoktáka rémítő, sűrű sötétséget.
18. Gyorsan eltűnnek a víz színén,birtokuk átkozott lesz az országban,nem tér be többé a szőlőskertekbe.
19. Szárazság és hőség elnyeli a hó levét,a holtak hazája pedig azokat,akik vétkeztek.
20. Még az anyaméh is elfelejti őt,férgek csemegéje lesz.Senki sem emlékszik rá többé,összetörik az álnokság, mint a fa.
21. Mert bántalmazza a meddőt,aki nem szült,és az özveggyel nem tesz jót.
22. Isten ereje megnyújtja a hatalmasnak idejét;de bár még áll, nem bízhatik életében.
23. Biztonságot ad neki és támaszt,de szemmel tartja útjait.
24. Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek,elsüllyednek, elenyésznek, mint bárki más,levágják őket, mint a kalászokat.
25. Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg,ki tehetné semmivé szavamat?