20. Minek nekem a tömjén,mely Sebából érkezik,és a messze földről valójó illatú nád?Égőáldozataitok nem kedvesek,véresáldozataitok nem tetszenek nekem.
21. Ezért így szól az Úr:Buktatókat állítok e nép elé,és elbuknak bennükapák és fiak egyaránt,elpusztulnak a szomszédok és a barátok.
22. Így szól az Úr:Íme, egy nép jön észak földjéről,nagy nemzet kel föl a föld széléről.
23. Íjat és kopját ragadnak,kegyetlenek, nem irgalmaznak.Hangjuk zúg, mint a tenger,és lovakon nyargalnak.Mint harcosok sorakoznakellened, Sion leánya.
24. Hallottuk a hírét:kezünk elernyedt,szorongás vett erőt rajtunk,vonaglás, mint a szülő asszonyon.
25. Ne menj ki a mezőre,és ne járj az úton,mert ellenség kardja vár,és iszonyat mindenütt!
26. Népem leánya, öltözz zsákruhába,fetrengj a hamuban!Gyászolj, mintha egyszülöttedért tennéd,zokogj keservesen!Mert hirtelen eljöna pusztító ellenünk.
27. Népem megvizsgálójává,kutatójává rendeltelek,hogy megismerd és megvizsgáld életét.
28. Mindnyájan elvetemült lázadók,rágalmakat terjesztenek;közönséges réz és vas,az is mind hitvány.
29. Zihált a fújtató,de csak ólom került ki a tűzből;hiába a folytonos olvasztás,mert a gonoszoknem tisztíthatók meg.
30. Eldobnivaló ezüstnek hívják őket,mert az Úr elveti őket.