11. Az Úr haragja tölt el engem,nem tudom már magamban tartani.Töltsd ki az utcán a gyermekekremeg az ifjak társaságára!Foglyul esik férfi és nő,öreg és aggastyán egyaránt!
12. Házaik másoké lesznek,földjükkel és feleségükkel együtt,ha kinyújtom kezemetaz ország lakóira!– így szól az Úr.
13. Hiszen apraja-nagyjamind nyerészkedésre adta magát,prófétája, papjamind hamisságot művel.
14. Népem romlását úgy gyógyítják,hogy könnyelműen mondogatják:Békesség, békesség!– de nincs békesség!
15. Szégyenkezniük kellene,mert utálatos, amit tettek.De nem akarnak szégyenkezni,és már pirulni sem tudnak.Azért elesnek az összeomláskor,elbuknak a megtorlás idején– mondta az Úr.
16. Így szól az Úr:Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét,kérdezősködjetek az ősi ösvények után,melyik a jó út, és azon járjatok,akkor nyugalmat találtok lelketeknek!De ők ezt mondták: Nem megyünk!
17. Őröket is állítottam föléjük,hogy figyeljenek a kürt szavára.De ők ezt mondták: Nem figyelünk!
18. Ezért halljátok, népek,és tudd meg te, gyülekezet,mi vár rájuk!
19. Halld meg, te föld!Íme, veszedelmet hozok erre a népre:saját gondolataik gyümölcsét,mert nem figyeltek beszédemre,és tanításomat megvetették.
20. Minek nekem a tömjén,mely Sebából érkezik,és a messze földről valójó illatú nád?Égőáldozataitok nem kedvesek,véresáldozataitok nem tetszenek nekem.
21. Ezért így szól az Úr:Buktatókat állítok e nép elé,és elbuknak bennükapák és fiak egyaránt,elpusztulnak a szomszédok és a barátok.
22. Így szól az Úr:Íme, egy nép jön észak földjéről,nagy nemzet kel föl a föld széléről.
23. Íjat és kopját ragadnak,kegyetlenek, nem irgalmaznak.Hangjuk zúg, mint a tenger,és lovakon nyargalnak.Mint harcosok sorakoznakellened, Sion leánya.
24. Hallottuk a hírét:kezünk elernyedt,szorongás vett erőt rajtunk,vonaglás, mint a szülő asszonyon.
25. Ne menj ki a mezőre,és ne járj az úton,mert ellenség kardja vár,és iszonyat mindenütt!