Jeremiás 17:7-19 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

7. De áldott az a férfi,aki az Úrban bízik,akinek az Úr a bizodalma.

8. Mert olyan lesz,mint a víz mellé ültetett fa,amely a folyóig ereszti gyökereit,és nem fél, ha eljön a hőség,lombja üde zöld marad.Száraz esztendőben sincs gondja,szüntelenül termi gyümölcsét.

9. Csalárdabb a szív mindennél,javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!

10. Én, az Úr vagyoka szívek vizsgálója,a lelkek megítélője,mindenkivel úgy bánok, ahogyan életeés tetteinek a gyümölcse szerint megérdemli.

11. Aki törvénytelenül gyűjt gazdagságot,olyan, mint a madár,amely idegen tojásokon ül.Élete derekán itt kell hagynia,és a végén bolondnak tartják.

12. Ó, dicső trónus,kezdettől fogva felséges a hely,hol szentélyünk van!

13. Uram, te vagy Izráel reménysége,megszégyenülnek mind,akik elhagynak téged.A tőled elpártolók nevét a porba írják,mert elhagyták az Urat,a folyóvíz forrását.

14. Gyógyíts meg, Uram,akkor meggyógyulok,szabadíts meg, akkor megszabadulok,csak téged dicsérlek.

15. Ők ugyan ezt mondják nekem:Hol van az Úr igéje?Teljesedjék már be!

16. Én nem vonakodtam attól,hogy pásztorod legyek,és a végzetes napot nem kívántam.Te tudod, mi jött ki ajkamon,ismert volt az előtted.

17. Ne ejts rémületbe engem,légy oltalmam a veszedelem napján!

18. Szégyenüljenek meg üldözőim,ne én szégyenüljek meg!Ők rettegjenek, ne én rettegjek!Rájuk hozd el a veszedelem napját,ismételten zúzd össze őket!

19. Ezt mondta nekem az Úr: Menj, és állj a nép kapujába, amelyen Júda királyai járnak ki és be, azután Jeruzsálem valamennyi kapujába,

Jeremiás 17