Jeremiás 17:4-15 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

4. Elveszíted örökségedet,melyet neked adtam,ellenségeid szolgájává teszlekabban az országban,amelyet nem ismersz,mert lángra lobbantottad haragomat,örökké égni fog!

5. Ezt mondja az Úr:Átkozott az a férfi,aki emberben bízik,és testi erőre támaszkodik,az Úrtól pedig elfordul szíve!

6. Olyan lesz, mint a bokor a pusztában,nem remélheti, hogy eljön valami jó.Ott tengődik kövek közt a pusztában,a szikes, lakatlan földön.

7. De áldott az a férfi,aki az Úrban bízik,akinek az Úr a bizodalma.

8. Mert olyan lesz,mint a víz mellé ültetett fa,amely a folyóig ereszti gyökereit,és nem fél, ha eljön a hőség,lombja üde zöld marad.Száraz esztendőben sincs gondja,szüntelenül termi gyümölcsét.

9. Csalárdabb a szív mindennél,javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!

10. Én, az Úr vagyoka szívek vizsgálója,a lelkek megítélője,mindenkivel úgy bánok, ahogyan életeés tetteinek a gyümölcse szerint megérdemli.

11. Aki törvénytelenül gyűjt gazdagságot,olyan, mint a madár,amely idegen tojásokon ül.Élete derekán itt kell hagynia,és a végén bolondnak tartják.

12. Ó, dicső trónus,kezdettől fogva felséges a hely,hol szentélyünk van!

13. Uram, te vagy Izráel reménysége,megszégyenülnek mind,akik elhagynak téged.A tőled elpártolók nevét a porba írják,mert elhagyták az Urat,a folyóvíz forrását.

14. Gyógyíts meg, Uram,akkor meggyógyulok,szabadíts meg, akkor megszabadulok,csak téged dicsérlek.

15. Ők ugyan ezt mondják nekem:Hol van az Úr igéje?Teljesedjék már be!

Jeremiás 17