1. Ezt az igét mondta az Úr Jeremiásnak a szárazságról:
2. Gyászba borult Júda,kapuiban ájuldoznak,gyászolnak országszerte,Jeruzsálemben jajkiáltás hangzik.
3. Az előkelők vízért küldik szolgáikat,a tócsákhoz is elmennek,de vizet nem lelnek.Üres edényekkel térnek vissza,szégyenkeznek, pirulnak,fejüket eltakarják.
4. Rémüldöznek a termőföld miatt,mert nem volt eső az országban.Szégyent vallanak a szántóvetők,fejüket eltakarják.
5. Még a szarvas is, ha megellett a mezőn,ott hagyja a fiát, mert nincs fű.
6. A vadszamarak ott állnaka hegytetőkön,levegő után kapkodnak,mint a sakálok,szemük elhomályosodik,mert nincs fű.
7. Ha bűneink ellenünk szólnak is,a te nevedre tekintettelbánj velünk, Uram!Mert számtalanszor elpártoltunk,vétkeztünk ellened!
8. Ó, Izráel reménysége,szabadítója a nyomorúság idején!Miért lennél olyan az országban,mint egy jövevény,aki vándorként csak éjjelre tér be?
9. Miért lennél olyan,mint a riadt ember,mint az olyan férfi,aki nem tud segíteni?Hiszen te közöttünk vagy, Uram,rólad neveznek bennünket:ne hagyj el minket!
10. Ezt mondja az Úr erről a népről: Úgy szeretnek ide-oda futkosni, nem sajnálják a lábukat, ezért nem kedveli őket az Úr. Most emlékezetbe idézi bűnüket, és számon kéri vétkeiket.