12. Azt mondják anyjuknak:Hol van kenyér és bor?Elalélnak, mint a sebesülteka város terein,kiadják lelküket anyjuk kebelén.
13. Kihez mérjelek, kihez hasonlítsalak,Jeruzsálem leánya?Milyen példával vigasztaljalak meg,Sion szűz leánya?Romlásod nagy, mint a tenger,ki gyógyíthat meg?
14. Prófétáid hiábavaló látomásokkalámítottak téged!Nem leplezték le bűnödet,hogy fordítsanak sorsodon.Hanem hiábavaló látomásokkalvezettek félre téged.
15. Összecsapják kezüket miattad,akik arra járnak.Fölszisszennek, és fejüket csóváljákJeruzsálem leánya miatt.Erről a városról mondták,hogy szépsége tökéletes,az egész föld öröme!
16. Föltátotta rád a szájátminden ellenséged.Fölszisszentek, fogukat csikorgatták,és ezt mondták: Elpusztítottuk!Erre a napra vártunk,megértük, megláttuk!
17. Véghezvitte az Úr, amit eltervezett,valóra váltotta, amit megmondott,amit régóta elrendelt:rombolt, és nem kímélt,örömöt szerzett az ellenségnek,fölemelte támadóid szarvát.
18. Szívük az Úrhoz kiáltottSion leányának várfala miatt.Patakként áradjon könnyedéjjel-nappal!Ne csillapodj le,ne nyugodjon meg a szemed!
19. Kelj föl, jajgass az éjszakában,az őrködés kezdetén!Öntsd ki szívedet, mint a vizet,az Úr színe előtt!Emeld föl hozzá kezeidetgyermekeid életéért,akik elaléltak az éhségtőlminden utcasarkon.
20. Nézd, Uram, és lásd meg azt,akivel így bántál!Miért kell az asszonyoknak megenniükgyermekeiket, dédelgetett csecsemőiket?Miért gyilkolják az Úr szentélyébena papot és a prófétát?
21. Az utcákon a földön feküszneka gyermekek és a vének.Szüzeim és ifjaimfegyvertől estek el.Gyilkoltál haragod napján,mészároltál kíméletlenül.
22. Mintha ünnepnap lett volna,összehívtad mindenünnen azokat,akiktől iszonyodtam.Nem tudott az Úr haragja napjánmegmenekülni, megszökni senki!Akiket dédelgettem és fölneveltem,azokkal ellenségem végzett.