1. Jaj, de magára maradtaz egykor oly népes város!Olyanná lett, mint az özvegy.Nagy volt a népek között,úrnő a tartományok között,de kényszermunkássá lett!
2. Sírva sír az éjszakában,könny áztatja arcát.Senki sem vigasztaljaazok közül, akik szerették,barátai mind hűtlenné lettek,ellenségeivé váltak.
3. A nyomorúság és terhes szolgálat utánfogságba került Júda.Ott lakik a pogányok között,de nem talál nyugodt helyet.Üldözői mind utolériknyomorúságában.
4. Gyászolnak a Sion útjai,nincs, aki ünnepekre járjon.Kapui mind elpusztultak,papjai sóhajtoznak.Szüzei szomorkodnak,neki csak keserűsége van!
5. Elnyomói fölülkerekedtek,ellenségei jólétben élnek.Az Úr szomorította megsok vétke miatt.Gyermekei fogságba mentekelnyomóik előtt.
6. Odalett Sion leányánakminden ékessége.Vezérei olyanok lettek, mint a szarvasok,amelyek nem találnak legelőt:erőtlenül menteküldözőik előtt.
7. Visszagondol Jeruzsálemnyomorúsága és hontalansága idejénarra, hogy milyen jó dolga voltaz elmúlt időkben.De népe ellenség kezébe esett,és nem volt segítője,csak nézték ellenségei,és nevettek romlásán.
8. Sokat vétkezett Jeruzsálem,beszennyezte magát.Volt tisztelői mind lenézik,mert látták gyalázatát.Ő maga is sóhajtozott,és elfordult.