15. ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért.
16. Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.
17. Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem.
18. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.”
19. Ismét meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt.
20. Sokan így szóltak közülük: „Ördög van benne, és őrjöng: mit hallgatok rá?”
21. Mások ezt mondták: „Nem megszállott ember beszédei ezek. Vajon meg tudja-e nyitni az ördög a vakok szemét?”
22. Amikor eljött a templomszentelés ünnepe, Jeruzsálemben tél volt.
23. Jézus a templomban, a Salamon csarnokában járt.
24. Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!”
25. Jézus így válaszolt nekik: „Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem,
26. de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok.
27. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.
28. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.
29. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.
30. Én és az Atya egy vagyunk.”
31. Ekkor újra köveket vittek oda a zsidók, hogy megkövezzék.