1. Az igaz ember elvész,és senki sem törődik vele.A hűséges emberek kimúlnak,és senki sem ügyel rá.A gonosz miatt múlik ki ugyan az igaz,
2. de békességre jut;és fekvőhelyén pihen,aki egyenes úton járt.
3. Jöjjetek csak ide, ti boszorkányivadékok,te hűtlen, parázna fajzat!
4. Mit csúfolódtok, miért jártatjátok a szátokat,miért öltögetitek a nyelveteket?Hiszen ti vagytok a hűtlen népség,a hazug fajzat,
5. akik bujálkodtok a tölgyfáknál,minden bujazöld fa alatt,gyermekeket vágtok le a patakoknál,a sziklahasadékokban!
6. A patak sima köveit tetted örökségeddé,azok jutottak osztályrészedül.Italáldozatot is mutatsz be nekik,ételáldozatot is viszel.Én ebbe belenyugodjak?
7. Magasba nyúló hegyen helyezted el fekvőhelyedet,oda is fölmész áldozatot bemutatni.
8. Az ajtó mögé és az ajtófélfáhoztetted bálványod jelképét.Tőlem elszakadva levetkőztél,fölmentél széles fekvőhelyedre.Megegyeztél az egyikkel,akinek a fekvőhelyét szereted,és fajtalankodtál vele.
9. A Molokhoz zarándokoltál olajjal és sok illatszerrel.Messzire küldted követeidet,le egészen a holtak hazájáig.