4. Nem alszik ki, és nem törik össze,míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön;tanítására várnak a szigetek.
5. Ezt mondja az Úristen,aki az eget teremtette és kiterítette,szilárddá tette a földet,és növényt sarjasztott,leheletet ad a rajta lakó népnek,és lelket a rajta járóknak:
6. Én, az Úr, elhívtalak az igazságért,én fogom a kezedet.Megőrizlek, és benned ajándékozom megszövetségemmel népemet,világosságommal a nemzeteket.
7. Nyisd meg a vakok szemeit,hozd ki a börtönből a foglyokat,a fogházból a sötétben ülőket!
8. Én vagyok az Úr, ez a nevem,nem adom dicsőségemet másnak,sem dicséretemet a bálványoknak.
9. A régebbiek már beteljesedtek,most újakat mondok.Még mielőtt kibontakoznak,tudatom veletek.
10. Énekeljetek az Úrnak új éneket,dicséretet a föld széléig,akik tengerre szálltok,és ami a tengert betölti,a szigetek és lakóik!
11. Zengjen a puszta és városai,a falvak, amelyekben Kédár lakik!Ujjongjanak a kősziklákon lakók,a hegytetőkön is kiáltozzanak!
12. Dicsőítsék az Urat,hirdessék dicséretét a szigeteken!
13. Az Úr elindul, mint egy hős,indulatba jön, mint egy harcos,harsányan kiált, diadalmaskodik ellenségein.
14. Sokáig hallgattam,némán türtőztettem magam.De most zihálva nyögök,és lihegek, mint egy szülő asszony.
15. Letarolom a hegyeket és halmokat,úgyhogy egész növényzetük elszárad.A folyókon gázlókat készítek,és a mocsarakat kiszárítom.
16. Vezetem majd a vakokatolyan úton, amelyet nem ismertek,ismeretlen ösvényeken viszem őket.A sötétséget világossággá változtatom előttük,a rögös utat simává.Ezeket a dolgokat véghezviszem,nem mulasztom el.
17. Meghátrálnak és csúful megszégyenülnek,akik bálványokban bíznak,akik szobroknak mondják ezt:Ti vagytok az isteneink!
18. Ti süketek, halljatok!Ti vakok, nézzetek föl, és lássatok!