2. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez,és hirdessétek neki,hogy letelt rabsága,megbűnhődött bűnéért,hiszen kétszeresen sújtottaaz Úr keze minden vétkéért.
3. Egy hang kiált:Építsetek utat a pusztában az Úrnak!Készítsetek egyenes utata kietlenben Istenünknek!
4. Emelkedjék föl minden völgy,süllyedjen le minden hegy és halom,legyen az egyenetlen egyenesséés a dombvidék síksággá!
5. Mert megjelenik az Úr dicsősége,látni fogja minden ember egyaránt.– Az Úr maga mondja ezt.
6. Egy hang szól: Kiálts!Én kérdeztem: Mit kiáltsak?Minden test csak fű,és minden szépsége, mint a mezei virágé.
7. Elszárad a fű, elhervad a virág,ha ráfúj az Úr szele.– Bizony csak fű a nép!
8. Elszárad a fű, elhervad a virág,de Istenünk igéje örökre megmarad.
9. Magas hegyre menj föl,ki örömhírt viszel Sionnak,kiálts erős hangon,ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek!Kiálts, ne félj!Mondd Júda városainak:Itt van Istenetek!
10. Az én Uram, az Úrjön hatalommal,karja uralkodik.Vele jön szerzeménye,előtte jön, amiért fáradozott.
11. Mint pásztor, úgy legelteti nyáját,karjára gyűjti a bárányokat,ölébe veszi őket,az anyajuhokat szelíden terelgeti.
12. Ki mérte meg markával a tenger vizét,ki mérte meg arasszal az eget?Ki mérte meg vékával a föld porát,ki tette mérlegre a hegyeket,és mérlegserpenyőbe a halmokat?
13. Ki irányította az Úr lelkét,ki volt tanácsadója, aki oktatta?
14. Kivel tanácskozott,ki világosította fel őt?Ki tanította meg a helyes eljárásra,ki tanította tudományra,és ki oktatta értelmes cselekvésre?
15. A népek olyanok előtte,mint egy vízcsepp a vödörben,annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn,a szigetek egy homokszemnek számítanak.
16. A Libánon fája nem elég a tűzre,állata nem elég az égőáldozathoz.
17. A népek mind semmik előtte,puszta semmiségnek tartja őket.