17. Olyanok voltunk előtted, Uram,mint a terhes asszony,amikor szülni kezd:míg vajúdik, kiált fájdalmában.
18. Terhesek voltunk, vajúdtunk,de csak szelet szültünk:nem szereztünk szabadulást az országnak,és nem jöttek emberek a világra.
19. Életre kelnek hallottaid,föltámadnak a holttestek!Ébredjetek, és ujjongjatok,kik a porban laktok!Mert harmatod a világosság harmata,és a föld visszaadja az árnyakat.
20. Eredj, népem, menj be szobádba,és zárd magadra az ajtót!Rejtőzz el egy rövid pillanatra,míg elmúlik az Úr haragja.