5. Összetörte az Úra gonoszság vesszejét,a zsarnokság botját.
6. Aki népeket vert dühébenszüntelen veréssel,aki nemzeteket taposott haragjában,most azt üldözik kíméletlenül.
7. Megnyugodott, csendes az egész föld,ujjongásba törtek ki az emberek.
8. Még a ciprusok is így örülnek,meg a Libánon cédrusai:Mióta elterültél,nem jön favágó ellenünk!
9. Megrendült ott lent a holtak hazája,látva jöttödet.Felkölti miattad az árnyakat,a föld összes hatalmasait,fölkelti trónjukróla nemzetek királyait.
10. Rákezdik mindnyájan,és ezt mondják neked:Te is erőtlen lettél, mint mi,hozzánk hasonlóvá lettél!
11. Sírba omlott gőgöd,lantjaid zengése!Férgek a derékaljad,pondrók a takaród!
12. Leestél az égről, fényes hajnalcsillag!Lehulltál a földre, népek legyőzője!
13. Pedig ezt mondtad magadban:Fölmegyek az égbe,Isten csillagai föléemelem trónomat,odaülök az istenek hegyérea messze északon.
14. Fölmegyek a felhők csúcsára,hasonló leszek a Felségeshez!
15. De a sírba kell leszállnod,a gödör mélyébe.
16. Akik csak meglátnak, bámulnak,elgondolkoznak rajtad:Ettől az embertől reszketett a föld,ettől remegtek az országok?
17. Ez az, aki pusztává tette a világot,lerombolta a városokat,és nem engedte haza a foglyokat?
18. A nemzetek királyai mindtisztességben nyugszanak sírboltjukban.
19. Téged azonban temetetlenül dobnak el,mint valami hitvány gazt,mint eltaposott hullát;elborítanak a meggyilkoltak,akiket karddal öltek meg,és kőhalom alatt lesz a sírjuk.