1. Bizony, megkönyörül az Úr Jákóbon, és továbbra is Izráelt választja. Nyugalmat ad nekik földjükön, jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak.
2. Fölkarolják és hazaviszik őket a népek, Izráel pedig tulajdonává teszi azokat az Úr földjén mint szolgákat és szolgálókat. Fogságba vivőiket foglyul ejtik, és uralkodnak volt sanyargatóikon.
3. Amikor majd nyugalomra fordítja az Úr fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett,
4. ezt a gúnydalt fogod énekelni a babiloni királyról:Vége van a sanyargatónak,vége van az erőszaknak!
5. Összetörte az Úra gonoszság vesszejét,a zsarnokság botját.
6. Aki népeket vert dühébenszüntelen veréssel,aki nemzeteket taposott haragjában,most azt üldözik kíméletlenül.
7. Megnyugodott, csendes az egész föld,ujjongásba törtek ki az emberek.
8. Még a ciprusok is így örülnek,meg a Libánon cédrusai:Mióta elterültél,nem jön favágó ellenünk!
9. Megrendült ott lent a holtak hazája,látva jöttödet.Felkölti miattad az árnyakat,a föld összes hatalmasait,fölkelti trónjukróla nemzetek királyait.
10. Rákezdik mindnyájan,és ezt mondják neked:Te is erőtlen lettél, mint mi,hozzánk hasonlóvá lettél!
11. Sírba omlott gőgöd,lantjaid zengése!Férgek a derékaljad,pondrók a takaród!
12. Leestél az égről, fényes hajnalcsillag!Lehulltál a földre, népek legyőzője!
13. Pedig ezt mondtad magadban:Fölmegyek az égbe,Isten csillagai föléemelem trónomat,odaülök az istenek hegyérea messze északon.
14. Fölmegyek a felhők csúcsára,hasonló leszek a Felségeshez!
15. De a sírba kell leszállnod,a gödör mélyébe.