23. Mert elhatározta az Úr, a Seregek Ura, hogy elpusztítja az egész országot.
24. Ezért így szólt az Úr, a Seregek Ura: Ne félj népem, Sion lakója, Asszíriától, ha megver bottal, és rád emeli vesszejét, mint Egyiptom tette.
25. Mert rövid idő múlva véget ér kárhoztató haragom, amely pusztította őket.
26. Ostorral csapkodja a Seregek Ura, ahogyan megverte Midjánt az Óréb-sziklánál. Vesszejével rácsap a tengerre, mint Egyiptomban tette.
27. Azon a naponlekerül terhe válladról,igája nyakadról,a kövérség miatt leszakad róla az iga.
28. Ajba érkezik, átvonul Migrónon,Mikmászba rendeli fölszerelését.
29. Átvonulnak a hágón,Gebában térnek éjjeli szállásra.Megretten Ráma,Saul Gibeája menekül.
30. Sikolts hangosan, Gallim leánya,figyelj rá, Lais, felelj rá, Anátót!
31. Madméná elmenekült,Gébim lakói elrejtőztek.
32. Még ma odaér Nóbba,öklével fenyegetiSion leányának hegyét,Jeruzsálem dombját.
33. De az Úr, a Seregek Urakegyetlenül levagdalja az ágakat,a sudár termetűeket kivágja,és elterülnek a magasra törők.
34. Kivágja fejszével az erdő bozótját,ledőlnek Libánon büszke cédrusai!