1. Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok,
2. teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel,
3. igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.
4. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is:
5. egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség,
6. egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben.
7. A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott.
8. Ezért mondja az Írás:„Felment a magasságba,foglyokat vitt magával,ajándékot adott az embereknek.”
9. Az pedig, hogy „felment”, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre.
10. Aki leszállt, az „fel is ment”, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget.
11. És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul,
12. hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére,
13. míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra,
14. hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától;
15. hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.
16. Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.
17. Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint.
18. Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tévelygésükben, és megkeményedett a szívük.